Kabarcz Zsófi: Ahogy az Isten teremtette

Pirkadt. Már csak hárman-négyen ültek a kocsmában, ők is az Idegen kedvéért. Nem mintha nem esett volna jól a hajnali órákban is poharazgatni és a kocsmáros is örült a tovább tartó nyitvatartásnak.

Az Idegen egész este történetekkel szórakoztatta a falu apraja-nagyját. Nyolc körül tért be oda, ahol a helybéliek zöme vacsorázni szokott, a kocsmába. Érkezését követően hamar magához vette a szót. Bárki lépett be utána, azt azonnal a hallgatóság részévé tette. Meseszerű történeteit ugyan kevesen hitték, ám annyira szórakoztatóak voltak, hogy szinte minden család továbbmaradt a szokásosnál. Furcsa volt az Idegen, de bizalomgerjesztő. Ápolt, tiszta külseje kellemes hanggal társult. Lassan, de fordulatosan beszélt, s intelligensebbnek tűnt a faluközösség minden tagjánál. Élvezettel hallgatták órákon át.

A helybéliek általában nem szerették az idegeneket. Úgy gondolták, elegen vannak ők ahhoz, hogy fenntartsák magukat, és nem szerettek volna több éhes szájat sem. Ebben a faluban senki nem hiányolta a fényűzést, nem fordultak elő nagyobb kihágások és komolyabb karrierre sem vágyott senki. Éldegéltek csendben és viszonylag békében.

Ezt a ritka jelenséget az Idegen is észrevette, de talán még meglepőbb volt számára az a szokatlan jellemző, hogy ennek a falunak nem volt temploma. Érdekelni kezdte, hogy milyenek azok az emberek, akik egyetlen egyházközösség tanait sem fogadják el.  De a helybéliek nem voltak hitetlenek. Egy-két kertben saját szentélyeket lehetett felfedezni, és a falu szélén állt egy aprócska kápolna, mely körül gondozott virágok tündököltek. Az emberek az étkezések előtt imádkoztak és a legszenteltebb katolikus ünnepekkor, karácsonykor és húsvétkor körmenetet tartottak. Misére nem jártak, ugyanis nem volt se papjuk, se templomuk.

Az Idegen hiába csodálkozott, a falubeliek láthatólag nem törődtek túl sokat ezzel az aprósággal. Egyetlen idősebb asszony tudott csak konkrétumokkal szolgálni: azt állította, kétszáz évvel ezelőtt még volt a falunak temploma, csak leégett. Újjápítették, de megint leégett. Vártak egy kicsit, megint felhúzták, de újból porrá lett. Így ment ez egy-két évtizedig. Akkor a közösség úgy döntött, nem kell nekik templom, hiszen az Isten sem akarja, hogy legyen. Így alakult, hogy nem építették újjá azóta sem. Amikor az utolsó pap is meghalt, nem volt már miért papnak állnia az embereknek. Ha nincs templom, hol lakna a tiszteletes, s hol tartaná a miséket. Értelmét vesztette ez a hivatás. Az Idegen hitte is meg nem is, mindenesetre nem akart ajtóstul rontani a házba, így kitalált, furcsa történeteket mesélt más közösségekről, hátha ennek hatására megnyílnak és feltárják igazi valójukat. Hátha kiderül a turpisság, amiről meg volt győződve, hogy van.

Pirkadt, amikor már csak alig hárman-négyen maradtak a kocsmában. Az Idegennek egyszerre furcsa ötlete támadt. Elkezdett Istenről beszélni. Az emberek és Isten kapcsolatáról és arról, hogy milyen távol állunk attól, amit Jézus tanított nekünk. Kisvátratva rátért a Teremtés Könyvére. Hogy az ember sosem tartotta be Isten igéit. Már az elsők, Ádám és Éva is ellentétesen cselekedtek, mint azt a Mindenható kérte Tőlük. A gondok, bajok minden oka ez.

Az asztaltársaság merőben egyetértett az Idegennel. Valóban azokat az embereket érik a legnagyobb csapások, akik Isten ellen vétenek. De nem lovallták bele magukat különösebben, mondván, velük nem szoktak bajok történni. Igaz, nem is nagyon cselekszenek Isten akaratával ellentétesen. Az Idegen nem hagyta annyiban.  Felhívta a figyelmüket, hogy ők is vétenek Isten akarata ellen: ha más nem azzal, hogy nem meztelenül járnak. A falubeliek végignéztek először egymáson, aztán saját magukon. Valóban nem járnak meztelenül. Láthatólag ezen eddig sosem gondolkodtak.

Az Idegen provokálni próbálta őket. Isten az embert ruha nélkül teremtette, s azt is akarta, hogy úgy járjon. Ha ők azt gondolják magukról, hogy mindent Isten akarata szerint cselekszenek, akkor ennek is így kellene lennie. Próbálkozása hiábavalónak tűnt, hiszen a faluközösség nem kérkedett azzal, hogy ők különleges emberek és nem is akarták ezt bizonygatni. Remekül megfértek egymással, így nem volt szükségük arra, hogy szokásaikon változtassanak. Nem mellesleg jól érezték magukat a ruháikban is. Kezdték unni a témát, s mivel a reggeli napfény is egyre erősebben sütött be az ablakon, a kitartó italazók szedelőzködni kezdtek. Kedvesen megköszönték az Idegennek, hogy elszórakoztatta őket és távozásukkal tudtára adták, mint minden idegennek, hogy merre érdemes továbbhaladnia ahhoz, hogy izgalmasabb civilizációra bukkanjon. Az Idegen ámulattal az arcán tért a kocsma vendégszobájába. Nem tudott már aludni, túlságosan kivilágosodott és túlságosan csalódott volt a látogatása miatt. Nem akart kudarccal hazatérni. Szerette volna megfejteni ezt a világot és egy kicsit meg is kísérteni, ha már ellátogatott idáig. Elővett egy papírost, amire pár sort körmölt. Összepakolta a cuccát, fizetett és távozott. A pénzzel együtt a kocsmáros kezébe csúsztatta a borítékot, akinek eszébe sem jutott azt rögtön felbontani. Kinthagyta a pult alatt, bezárta az ajtó és felment a szobájába.

Csendes volt a reggel a faluban, talán a nagy meleg, talán az eseménydús éjszaka arra ösztönözte a helybelieket, hogy otthon maradjanak. Tettek-vettek a kertjükben, vagy a verandán pihegtek. Várták az estét, hogy újra találkozzanak és meggyőződhessenek róla, az idegen távozott. A vacsoránál örömmel konstatálták, hogy megint maguk vannak. Csendes beszélgetéseket folytattak, meghitt, kellemes este volt. Amikor már mindenki végzett az ételével, s lassan távozni készült, a kocsmáros belépett a terembe. Elmondta, hogy az idegen egy levelet hagyott itt a számukra, s ez egy olyan üzenet, melyet mindannyiuknak hallaniuk kell. Nem volt falulakó, ki kételkedett volna e szavakban.

A kocsmáros lassan cammogott el a borítékért, majd különösebb várakozás nélkül egy szusszra felolvasta a tartalmát. Az üzenetben az állt, hogy az Idegen azzal a céllal érkezett, mert szeretne ideköltözni, s a faluközösség tagjává válni. Felvásárolná a falu határán lévő, üresen álló telket. Létrehozna itt egy kis kereskedelmi központot, és felélénkítené a turizmust. A falu kiváló területen fekszik, a földje jó, a vize kellemes, a hegyei számos sportra adnak lehetőséget.

A kocsmáros megállt egy pillanatra, a teremben teljes volt a csend. Folytatta.

Az Idegen azt is megüzente, hogy tudja, a helybéliek ennek egyáltalán nem örülnének. Mivel mindenki kedvesen bánt vele, tervéről hajlandó lemondani, csupán egyetlen apróságot kér cserébe. Nem teszi be a lábát többet még a környékre sem, ha a faluközösség tagjai együttesen eldöntik, hogy meztelenül fognak járni.

Nem állt más az üzenetben.

A falulakók egész másra számítottak. Mint máskor, most sem támadt különösebb feszültség közöttük a hallottaktól. Hamar megbeszélték, hogy az üzenetet nem kell komolyan venni, ahogy az Idegen többi történetét sem. Az idős hölgyet, aki a templom történetét elmesélte, azonban nem hagyta nyugodni az Idegen levele. Már akkor érezte, ez az ember akar valamit, valami mást, mint az eddigi látogatók, s most szót kért a helybéliektől. Elmondta, hogy teljesíteniük kell az Idegen kívánságát.

Ugyan már miért tennék? - Tették fel páran, nyugodtan a kérdést. Az asszony azt válaszolta, mert ha nem teszik, nagy baj fog történni. Az Idegen visszatér, megvalósítja a tervét és felépíti a faluban a templomot is.

Erre teljes csend támadt. Mindenkiben megfagyott a vér.

-       Miből gondolja?  - kérdezték.

-       Érzem. – felelte az asszony.

Életében először a faluközösség tagjai között nem volt egyetértés. Többen úgy gondolták, ha fel akarná építeni a templomot, azt is beleírta volna a levélbe. Mások teljesen kétségbeestek ettől a lehetőségtől. Voltak, akik nem hittek ennek az egész mizériának. És akadtak olyanok is, akik azt hajtogatták, úgysem sikerülhet a terve, hiszen ez a falu nem is alkalmas egy kereskedelmi központ létrehozására. De hiába az érvek-ellenérvek, mindegy volt, ki milyen okokat sorakoztat fel, a probléma abból adódott, hogy hiányzott a közös nevező. Amit mondott az egyik, azt nem fogadta el a másik. Majd jött egy újabb érv, melynek semi köze nem volt az előző kettőhöz. Úgy tűnt, egyetlen megoldás van arra, hogy ez az ismeretlen káosz megszűnjön. Ha nem találgatnak, hogy igazat mondott-e az Idegen, hogy felépíti-e a templomot, vagy sikerül-e egyáltalán a kereskedelmi terve. Hanem ha aszerint cselekszenek, ami mindezekre együtt adhat megoldást: ha együttesen úgy döntenek, hogy meztelenül fognak járni.

Ettől az ötlettől hirtelen megszűnt a zsivaj. Úgy tűnt, ebben mind egyetértenek. Újra beállt a nyugalom, a béke és egy közös beszélgetés indult el arról, hogyan valósítsák meg a tervet.

-       Ennél mi sem egyszerűbb, holnaptól senki ne vegyen fel ruhát. – mondta egy családapa.

Kicsit bizarrnak tűnt, húzódszkodott is tőle mindenki.

-       Azt szeretnétek, hogy kivétel nélkül mindenki, élete végéig meztelenül járjon? – kérdezte a kocsmáros.

És azt szerették volna. Kivétel nélkül mindenki. Végülis ez az egyetlen megoldás.

Hazatértek, ki-ki a saját házába. Elővették a bőröndjeiket és csomagolni kezdtek. Nem okozott gondot, hisz ebben egyeztek meg, ezt kellett cselekedniük. Egyesével vették le ruháikat, ki a kalapját, ki a zokniját tette el először. Csak amikor már szinte minden levettek, álltak meg egy pillanatra. Aligha vitt rá bárkit a lélek, hogy az utolsó ruhadarabját is levegye. A nőkön már csak fehérnemű maradt, a férfiakon alsó. Furcsa volt így állni, egymással szemben, szinte meztelenül. A családtagok egyesével bíztatták egymást: csak magunk vagyunk, vedd le nyugodtan, eltesszük és bebújunk az ágyba. Nem mertek gondolni a reggelre.

Lassan minden házban lekapcsolódtak a villanyok, lekerültek az utolsó ruhadarabok. A családok csendben, meztelenül tértek aludni.

Pirkadt. A kocsma zárva volt. Az utcák csendesek. Ezúttal nem a meleg és nem is a hosszabban tartó éjszaka volt az oka, de az emberek nem jöttek elő a házukból. Senki nem nyitotta ki az ajtaját. Csend volt és béke. Meztelen emberek rejtőzködtek házaikban. Lassan érkezett el az este, a vacsora ideje, a családok egyre idegesebben járkáltak fel-alá a lakásban. Legtöbben megálltak a tükör előtt, forgolódtak, megvizsgálták magukat előről, hátulról. Majd feleségükre, vagy gyerekükre néztek, s próbálták bíztatni egymást: Jól nézel ki. A korodhoz képest tökéletes tested van. Látod, ez a változás arra is jó, hogy mostantól majd jobban odafigyelünk. Többet mozgunk.

Az esemény összekovácsolta az embereket. Ezen az estén a családok ölelkeztek, megfogták egymás kezét és abban a hitben erősítették elindulásukat, hogy nem csak ők, mindenkinek meztelenül kell majd elhagynia az otthonát.

Majd egy évtized elteltével újabb idegen érkezett a faluba. Messziről kiszúrták, hisz ruhában közeledett a falu felé. A táblánál levetette gönceit és meztelenül sétált be a főutcán. Nem az az Idegen volt, egy másik. Az nem jött már vissza soha, ahogy végülis megígérte. Ez az idegen is vacsorára tért be a kocsmába. A többiekkel evett és kedvesen viselkedett. Kiderült, hogy valaha pap volt egy messzi faluban, s most azzal a céllal érkezett, hogy itt folytassa hivatását. Fel szeretné építeni a templomot, és ha ezúttal nem ég le, velük maradna.