A MÉDIA hírfolyamának fősodra oly távol folyik, csörgedezik és zubog, a pünkösdkor megjelent könyvem híre nem jutott el ily messzeségbe. Vagy alig, alig. A könyv pedig fogyott, rendesen. Néhány kedves cikk jelent meg az interneten, egy nyomtatott magazin is közölt összeállítást. Jólestek ezek, nem tagadom, de ami különösen átforrósította a lelkemet, azok az olvasóktól kapott levelek, az általuk megfogalmazott kérdések, és kiegészítések. Ezekre igyekszem ebben az összeállításban reagálni, válaszolni, mert azt hiszem és remélem erősen, hogy tágabb többeket is érdekel. Így a Riporter az olvasóközönség.

Riporter: Az olvasók nagy örömmel fogadták a Nyeregbe, Magyar! című könyvét. Érdekes volt végigsétálni a Zarándokvonaton, és látni, hogy itt is, ott is ezt olvassák. Nem lepte meg Önt ez a váratlanul jól sikerült fogadtatás?

K.Z. : Igen is, meg nem is.  Természetesen nagyon jól esett. Melyik író ne vágyna erre? Megállítottak és gratuláltak. Annyit dedikáltam, hogy sajgott a karom. Jóleső sajgás volt ez. Éreztem az emberek szeretetét. Nem csupán a felém áradó szeretetet, hanem azt, ami betöltötte az egész vonatot. Ez mind meghaladta a várakozásomat. Ugyanakkor pedig erre készültem. Ez volt a célom. Nem az emberek eszéhez kívántam szólni, hanem inkább a szívekhez. Úgy tűnik, nem lőttem nagyon mellé.

Riporter: Mi adta az aktualitását? Miért éppen most írta meg ezt a könyvet?

K.Z.: Ahogy a könyv hátoldalán is olvasható, a feleségem jött elő az ötlettel. Ő kezdeményezett: - Miért nem írsz egy könyvet Csíksomlyóról? Hálás vagyok, hogy hallgattam rá.

Riporter: Ennyi lenne az egész aktualitás?

K.Z.: Dehogy. Csíksomlyónak különös aktualitása van. Évről évre több magyar ember gyűlik össze a csíksomlyói nyeregben, hogy találkozzon a Szűzanyával, és nem utolsó sorban, hogy találkozzanak egymással.  Ez nem lehet véletlen. Aki ezt nem látja, az vak, aki tagadni próbálja, az vagy ostoba, vagy szeret valótlanságot állítani. Molnár V. József így fogalmaz: „Ez a folyamat, ami a Szentlélek Ereje Által megindult, ami a nemzetünk felemelkedését szolgálja, ez a folyamat már megállíthatatlan.” Úgy látszik, ebbe a folyamatba keveredtem valahogy én is bele. Remélem, hogy a Szentlélek Ereje Által.

Riporter: A könyvet a Kék és Zöld könyvkiadó adta ki. Mit lehet róluk tudni?

K.Z.: Családunknak van egy cége, különböző előadásokat, képzéseket szervezünk, van könyvkiadási jogunk is. Ezzel a logóval jegyezzük a kiadványainkat. Fent kék, lent zöld. Akinek van szeme, látja: Ég és föld. Ezek a témáink.

Riporter: Ön írt egy több kiadást megért, szintén szerethető könyvet vagy 15 évvel ezelőtt. Az volt a címe: Nyerd meg az életed! Azóta miért nem írt?

K.Z.: Írtam én. Meséket, novellákat, kisebb lélegzetű írásokat. Könyvet valóban nem. Tudja, az aktualitásokról beszélünk. Gyerekeket neveltem, élveztem, hogy felnőnek, sikeresek lesznek, élveztem a nagy családot. Akkor annak volt itt az aktualitása. Most az írásnak. Ráadásul annyira tehetségesek a gyermekeim, hogy úgy éreztem, nekem is le kell, már tegyek valamit az asztalra, ha azt akarom, megint felnézzenek rám!

Riporter: Fontos Önnek, hogy tiszteljék?

K.Z.: Csak tréfáltam. Tudja, aki a tiszteletre hajt, sose lazíthat. Én nem veszem magam túlságosan komolyan. Azt hiszem, ez így jól is van. Nekem megfelel.

Riporter: A munkáját azért komolyan vesz?

K.Z.: Az írást? Azt komolyan. Egyre komolyabban. Azt gondolom, az írástudók felelőssége napjainkban felerősödött. Aki elé Isten oda tesz egy gondolatot, nem teheti meg, hogy magában tartsa.

Riporter: Várhatunk a közeljövőben újabb könyvet, ezek szerint?

K.Z.: Dolgozom.