Ólomszürke az ég, súlyos felhők borítják az eget, csurom víz minden. Szakad az eső. Pedig ünnep van, ragyogó napsütés kéne legyen, vidám, gondtalan kacagás, zene, tánc, szerelem. Ehelyett csőtörés van, több tucat ház maradt víz nélkül. Nincs forró fürdő, ünnepi húsleves, még meleg tea sincs, hogy belülről segítené a didergőket.

Tucatnyi ázott munkás igyekszik megszüntetni a hibát. Állnak, hajlonganak a sáros gödörben, kavarog körülöttük a szutykos lé. Nyakukba hull az áldás, ruhájuk, hajuk csurom víz, arcukon csurog az eső.

Igyekeznek. jó lenne mielőbb végezni a munkával, végülis ünnep van. Nekik is. 

- Képzeld el, mi történik egyszercsak!

- Elállt az eső?

- Az egyik ház kapuja nyílik, kitotyog rajta egy vénséges vén anyóka, fején fekete kendő. Göcsörtös botra támaszkodik, tisztára olyan, akár egy mesebeli boszorka.

- Mögötte fekete macska. Huhh!

- Egyáltalán nem. Mögötte szépséges, sudár, karcsú leány tipeg, Kezében hatalmas tepsi, abban gőzölgő, frissmeleg sütemény. Éppen olyan, mint egy mesebeli tündér. Odatipegnek, totyognak a sáros gödörhöz, és lehajolnak a munkásokhoz. Kínálják az illatos finomságot.

- Ó! Milyen nagyszerű! Tényleg így történt?

- Egyáltalán nem. Azért képzeld csak el! Jól esik elképzelni. Vagy nem?

Ha tetszett a gondolat, vagy bármi, iratkozz fel, hogy máskor is megtaláljunk hasonló szösszenettel, vagy csak azért, hogy támogasd törekvéseinket. Itt lehet regisztrálni: http://familyart.blog.hu/2014/08/12/itt_lehet_regisztralni_950