Kabarcz Zsófi: Ernő

Rágta a körmét. Gyermekkora óta nem tudott leszokni róla. Akár volt kiváltó ok, akár nem, szorongását mindig így vezette le: hol enyhébben, hol agresszívabban, de mindig hosszan, aprólékosan cincálta ujjait, akár a kutya a csontot.

Természetellenes látvány volt ilyenkor, tudta jól. Ebben a pillanatban is, ahogy ült csöndben, egyhelyben, mozdulatlanul, szájával a kezében. Rettegett. Most mit csináljon? Hogy oldja meg ezt a helyzetet? Hónapok óta várt erre a randira. Valójában évek óta áhítozott egy olyan találkozóra, ahol partnere végre egy nőnemű lény, és nem az anyja, sem a gyerekkori osztálytársa.

Ez a lány! Alig merte elhinni, hogy szóba állt vele. Hogy neki nem is kellett tennie semmit. Csak minden reggel bemennie a munkahelyére és elpirulni, mikor meglátja. Titokban egész nap őt nézte, lesütött szemmel és amikor Eszter odapillantott, látványosan kapta el a fejét. Ennél több nem is történt köztük. Egyszer, kávészünetben, amikor Ernő épp a konyhában álló fikusz mögül próbálta elcsípni Eszter tekintetét, az egyik kollegája félrehívta egy rövid diskurzusra. Szegény! Esett-kelt, mire kibökte: a cégnél mindenki tudja, hogy szerelmes Eszterbe, maga Eszter is. Ernő elpirult, majd megrántotta a vállát.

- És ha tudja? Mit tegyek? Én úgysem mondhatom meg neki.

Teltek-múltak a napok, hónapok. Ernő tisztában volt vele, hogy a többiek mit gondolnak róla. Tudta, hogyan beszélnek az öltözködéséről, hogy elavultnak tartják kör alakú Lennon-szemüvegét, kinevetik a gurulós táskáját, sőt, még az is a fülébe jutott, hogy cikizik elektromos motorja miatt. Egyre távolabb került attól, hogy levetkőzze szorongását és attól is, hogy abbahagyja a körömrágást. Ideje nagy részét álmodozással töltötte egy új munkahelyről, ahol tiszta lappal indulhat, ahol az új kollegák másként ismerik meg, ahol megmutathatja, milyen sokoldalú. Hogy ért a kertészkedéshez, kiválóan tud énekelni és ő az egyik legjobb gyerekjáték-készítő a környéken. De bármennyit álmodozott, vagy nézegetett új munka után, Esztert nem tudta kiverni a fejéből. Nélküle nem akaródzott sehová sem menni, akármilyen is volt a renoméja a jelenlegi helyen.

Egyik reggel nagyon fáradtan ment dolgozni. Egész éjjel nem aludt, a kertben foglalatoskodott, álmodozott egy saját kertészetről, ahova az emberek, ha betérnek, ő adna nekik tanácsot. Reggeli kávéját tíz perccel megérkezése után egy következő követte, s ez volt az a pillanat, amikor a nem várt esemény bekövetkezett. Eszter odalépett hozzá és kedvesen megkérdezte:

-       Mit csinálsz holnap este? - Ernő először hátranézett, hogy megbizonyosodjon róla, a kérdés neki szól.

-       Holnap? Hát semmit. Esténként általában nem csinálok semmit. Segítenem kellene valamiben? –

Eszter mosolyogva hallgatta ezt az egyébként nőrettentő monológot.

-       Arra gondoltam, együtt vacsorázhatnánk.

Csend lett. Ernő nem mert megszólalni. Mit válaszoljon?

-       Ezt vehetem igennek? – kérdezte Eszter egy kis idő eltelteltével.

-       Igen. Mit kell csinálnom?

A lány továbbra is mosolygott. Annyira gyönyörű volt, Ernő nem bírta róla levenni a szemét. Boldog volt, hogy itt áll előtte, ilyen közel és végre nem kell elkapnia a tekintetét. Nézheti olyan hosszan, amilyen hosszan csak akarja.

–      Gyere értem 7-re. Van kedvenc éttermed? – Ernő továbbra is csak állt és gyönyörködött. Eszter javasolt egyet és leírta egy cetlire a címét.

Ernő ettől a pillanattól kezdve szerencsés fickónak érezte magát. Alig hitte el, hogy ilyesmi megtörténik. Kinéz magának egy lányt, hónapokon át figyeli, ízlelgeti, érzései egyre erősödnek, mígnem rájön, szerelmes belé. Ez már önmagában csodálatos, ha soha nem lenne köztük semmi, akkor is. Ernő a viszonzott szerelmet csak a hollywoodi filmekből ismerte, a száz, meg százféleképpen cifrázott happyendeket pedig mesének tartotta. Most, hogy megtörtént a lehetetlen és randira hívta élete választottja, felmerült benne, hogy biztosan ő Isten választottja.

Az Eszterrel töltött kávézás után álló nap csak mosolygott. Tekintete ugyanúgy követte a lányt, ahogy eddig is, ám ezúttal fülig érő szájjal bámulta, kihívóan. Még a nyakát is nyújtogatta hozzá, hogy mindenki lássa, Ernő mától nem rántja el a fejét, ha viszonozzák a pillantását. A cégnél is vidám volt a hangulat, úgy tűnt, ma mindenkinek jobb a kedve. A kollégák kuncorásztak az asztaluknál, s Ernővel is többet foglalkoztak, mint egy szokványos napon.

Másnap Ernő kicsit idegesnek tűnt. Korán körömrágással kezdte a reggelt és továbbra is figyelte a lányt, de ezúttal, ha Eszter odanézett, ideges hümmögésekkel kísért mosolyt küldött feléje. A munkaidő végeztével egy kényszeredett kacsintással jelezte, hogy nem felejtette el az estét. Hazafelé már alig tudott uralkodni magán. Elfogta a rettegés. Mi lesz most? Hogy fog viselkedni? Mit kell mondania? Mi van, ha semmit nem tud megmutatni saját magából? Remegett minden tagja, ahogy öltözött.

Ernőnek nem volt autója, így jobb híján elektromos motorjával indult útnak. Arra gondolni sem akart, hogy emiatt Eszter is kinevetheti, elég volt, hogy ketten remekül elférnek rajta. Azzal sem foglalatoskodott túl sokáig, hogy a tűző naptól jól megizzadt, amit sötét ingjének hónaalj része hamar elárult. Az öltözködéssel sem töltött sok időt, jobb híján egyetlen ünneplőnek nevezett ruháját húzta magára. Apró részleteknek tűntek ezek ahhoz képest, hogy vajon miről fognak beszélgetni egész este.

Ernő idegesen rágta a körmét. Minél több gondolat futott át az agyában az estével kapcsolatban, annál idegesebben.

- Hogy kerültem ebbe a helyzetbe? Minek kell randiznia annak, aki nem tud? Haza akarok menni!

- Ernő, szedd össze magad! - Mondta magának a másik saját hangja! - Állj fel, mosd meg az arcod hideg vízzel és lépj ki az ajtón!

- De mi van, ha már nincs is itt? – hallotta gyengébbik énjét - Elment, biztosan hazament, ennyit egyetlen nő sem vár férfira.

- Már miért ment volna el? Mióta váratod? 10-20 perce? Mi az egy szerelmes nőnek? Most még nem késő! Gyerünk! Állj fel, nyúlj a gatyádba és vidd haza a csajt!

Ernő összeroskadva ült az étterem wc-jében hosszú percek óta. Isten lássa lelkét, tényleg megpróbálta összeszedni magát és kimenni a lányhoz. De mindig a gyávasága győzött. Ült a wc-deszka tetején, a percek csak múltak és Ernő már lemondott arról, hogy a lány még itt van és őt várja. Már majdnem felállt, hogy elinduljon haza, amikor hangokat hallott kintről.

-       Elnézést Uram, tudna segíteni? A férfit, akivel érkeztem, nem látta? Úgy hiszem, bement a wc-be, de még nem jött ki. Megnézné esetleg?

Ernő hirtelen felpattant és a tükörhöz rohant.

- Most be fognak jönni, meglátják, hogy ennyire gyáva vagy. Gyerünk, slisszolj ki, mielőtt ideér! – de Ernő nem slisszolt ki. A pincér először kopogott, majd benyitott az ajtón.

-       Jó estét Uram! Minden rendben?

-       Igen, köszönöm, miért kérdezi?

-       A hölgy, akivel érkezett, aggódik Önért.

-       Hölgy? Milyen hölgy? Én egyedül érkeztem.

-       Értem. És van még itt valaki Önön kívül a mosdóban?

-       Nincs senki. Egyedül vagyok.

A pincer kisétált az ajtón. Ernő visszaroskadt a wc-deszkára, onnan hallotta az Eszternek átadott üzenetet.

-       Sajnálom hölgyem, a partnere nincs a wc-ben. Nem látom az étteremben sem. Próbálja felhívni esetleg a mobiltelefonján, hátha kiszaladt, talán valami dolga akadt.

A wc-ben tartózkodó gyengébbik én megkönnyebbülve hallgatta ezeket a mondatokat: Ernőnek ugyanis nem volt mobiltelefonja.