Novellákat, alkalmasint verseket felolvasni nyilvánosan, érdeklődő, vagy kevésbé érdeklődő közönség előtt, izgalmas dolog. Csak úgy, egymás örömére, titokban, az is érdekes. Együtt lenni az élményben, egy közösségben, élvezni a szeretetteli visszajelzéseket, áldott állapot.

A Helvécia egy kocsma a VI. kerületben, az Eötvös utcában, Könnyű rátalálni, rá is találnak az emberek, nem is kevesen. Hangulatos pince az Aradi utca és a Szondi utca között. (Itt tartjuk a KAFA következő programját november 8-án fél hattól. Téma: Miért késnek a vonatok?) Tévedés azt gondolni, hogy kocsmába csak inni, sőt lerészegedni járnak az emberek. A kocsmák fontos találkozóhelyek szerte a világon – gondoljunk csak Rejtő Jenő briliáns regényeire (amelyek jó része valójában kocsmákban is íródott, még ha annak idején kávéházaknak is nevezték azokat.)

Minden kocsma része az egyetemes és a helyi kultúrának egyaránt. Az emberek fogékonyak, és nyitottak is. Szívesen, sőt örömmel beszélgetnek a világ dolgairól, és a sajátjukról is, és nincs kocsma a világon, ahol a közönség tagjainak ne lenne otthon, eldugva, rejtve a fiók mélyén egy diákkori vagy későbbi vers, novella, dráma vagy regény, amit örömmel megosztana másokkal.

A KAFA programjai aktualitást adnak a művek előbányászására, és részben a programokon, vagy azt követően megoszthatóvá válnak a barátok között.  Abban hiszünk, hogy nem fog ártani a kocsmák hangulatának, ha nem csupán a politika lesz a téma vagy a sport, hanem az irodalom, festészet, a zene, a művészet. Ha tévedünk ebben a kérdésben, akkor abbahagyjuk. Semmiképpen sem szeretnénk erőszakkal beavatkozni a kocsmakultúra természetébe, ám szépszerével megpróbáljuk azért.