Kabarcz Zoltán: Az átjáró

Egy ugribugri kamaszlány szaladt át az úton, nyomában fölszállt a por, és leülepedett

megint. A tapasztott házak fehér falán tompa sárga fények. Az ajtó közvetlenül az utcára nyílt.
A galambok kora reggel felszálltak az ereszekre, ott masíroztak csapatostól a városháza
cserepein, a tető gerincén. Piacnap volt. Kanizsai Miklós átvágott a főtéren. Rajongott a
piacokért. Nem vásárolt soha, rajongása nem anyagi természetű volt.
Elsősorban a szagok nyűgözték le. Az erős, orrfacsaró szagok. Az erjedés, a rothadás
illata. Az izzadságszag, a lovak csípősszagú verítéke, és az embereké. Ezért vágott át a
főtéren.

...

Kabarcz Zsófi: Ernő

Rágta a körmét. Gyermekkora óta nem tudott leszokni róla. Akár volt kiváltó ok, akár nem, szorongását mindig így vezette le: hol enyhébben, hol agresszívabban, de mindig hosszan, aprólékosan cincálta ujjait, akár a kutya a csontot.

Természetellenes látvány volt ilyenkor, tudta jól. Ebben a pillanatban is, ahogy ült csöndben, egyhelyben, mozdulatlanul, szájával a kezében. Rettegett. Most mit csináljon? Hogy oldja meg ezt a helyzetet? Hónapok óta várt erre a randira. Valójában évek óta áhítozott egy olyan találkozóra, ahol partnere végre egy nőnemű lény, és nem az anyja, sem a gyerekkori osztálytársa.

...

Kabarcz Rebeka: Valami több

Szilvin zöld miniszoknya volt és piros, kivágott felső. Harsány színek. Gergő nem szerette a harsány színeket. Kirívónak és figyelemfelkeltőnek tartotta azokat, olyasmi jelzőknek, melyek igencsak távol álltak jellemétől. A két ember közötti kontrasztot nem lehetett nem észrevenni, ahogyan egymással szemben ültek a kopott asztalnál, a füstös kávézó elfelejtett zugában. Gergőn vastag fekete pulóver volt, szürke nadrág, és fekete Converse, nyakában egy sötétkék-kockás sál. A sálat imádta, a Pecsában vette a bolhapiacon egy öreg nénitől. Mindössze pár darab volt belőle, így nagy volt a kísértés, hogy mindegyiket megvegye, megspórolva ezzel a jövőbeni vásárolgatás egy részét.

...