A tébolyda parkjában két férfi ült egy padon. Ősz volt. A lombok nagyobb része már a földön hevert, a többi éppen készülőben volt, vagy már úton. Kényelmesen, ringatóztak lefelé. A nap is csak úgy mellékesen sütött. Lenyugodni készült, mint a fáradt munkás, aki befejezte a dolgát. Nem kezd újat, csak úgy eltölti a még hátralévő munkaidőt. Nagy volt a csönd, a mókusok neszezését is hallani lehetett. Tiszta időben még a vonatfütty is fölhangzott ide a Délivasút felől. Bár ki tudja, van–e mostanában még olyan tiszta idő?

...

Kabarcz Zoltán: Mindenhatás 

Üres volt az utca, egy árva lélek nem ténfergett sehol. Jármű sem mozdult, nem vesztegelt a járda mellett. Pár perce esett, a hold csillogó világa ragyogássá változott a nedves burkolaton. Aludt a város, ez a része legalább. Vagy mégsem?

...

Novellákat, alkalmasint verseket felolvasni nyilvánosan, érdeklődő, vagy kevésbé érdeklődő közönség előtt, izgalmas dolog. Csak úgy, egymás örömére, titokban, az is érdekes. Együtt lenni az élményben, egy közösségben, élvezni a szeretetteli visszajelzéseket, áldott állapot.

...